MEDAL OF HONOR (SU) 
 
Ez nem csak játék,
hanem mindaz amit élsz.
Amit látsz, hallsz, és kész?
Nem! Ezt nemcsak hallod, nézed,
hanem harcolsz és néha vérzel.
Vérzel, ha gyengébb vagy
és győzöl ha erősebb,
vagy rohansz; de mi elől?
Egy puszta lövés elől?
A hangtól, ami a vég.
A hang, ami összetör,
elválaszt és meggyötör,
a hang, amit nem hallsz,
de ő igen.
Széttört falak közt rádmosolyog: Igen!
Rohansz, még nemtudod hova,
oda ahol minden szép és jó? Oda?
Nem! Csak oda ahol dolgozol,
dolgozol egy tervet; Hogy lehet ezt?
A választásod ez?
Kérded.
 
A kezedet elönti a vég szine,
állsz és vársz, de mire?
A fegyverre a lőszerre?
Gondolod jön majd valaki erre?
... Folytasd! Jön egy hang,
körülnézel, de mindenhol csak fal.
Fal, ami beszél? vagy ez te vagy,tehát én?
Én, aki tehetetlenül állok, várok
látok valakit, de várok...
nem örömömben, hanem ösztönömben,
mert ha ő jön, én is megyek
és ha sikerül még egyet nevetek.
Közel van érzem, mit tegyek
lőjek, vagy nézzem?
A bal sarokból ordít egy szám:
lőj ne tétovázz!
Más út nincs előttem,
tehát megteszem, mert ha nem
ő teszi meg velem.
Feltűnik a mosoly az arcomon,
megteszem, mert van célom.
A cél most túlélni, és ezért lesni
vadászni és ölni.....