Rise of Nations (ATO) A Rise Of Nations egy ajándék, Mely a Microsoft-tól egy nagyon eltalált, Stratégiai játék. A játék menete egyszerű. Nem komoly, Még ha egy gyerek is nekilát, Könnyen beletanul. Beállítod kedvenc nemzeted, Színedet,erősséget, Elkezdheted a játékot: Hidd el: Nagy élményben lesz részed. Most ketten vagyunk Négy erős gép ellen, Jól oda kell figyelnünk, Hogy az utolso városáig Az ellenség a markunkban legyen. Én piros vagyok A társam sárga, A tobbi szín az ellenség Ruhaját pompázza. Kivilágosul a térkép S azonnal nézem: Hol mi van, Merre legyek résen. Nekem még csak a tizedik Parasztom lépeget ki, De a sárga már a második Városát épitgeti. Nagy nemzet az övé, Bantu amelyről szólni fogok: Sok embere lehet, Második várost már a Kezdetektől épithetett. Lerakom a dokkot, Halászhajot építek: Hogy később étel is legyen A fejlődéshez. Látom hogy egy szamár vándorol, A fejemhez kapok: „Azta, mégnincs marketom?“ Lerakok eggyet S szétküldöm őket: Egyszerre jönnek ezek is, úgy mint a munkás népek. A fám már villog, Sok rajta a paraszt: De az étel lassan halmozódik, Nem találom a halakat. Csinálok még halászhajót, De csak óvatosan: Nem csinálok inkább többet, Mind amennyi halam van. Fejlesztek s fejlődünk, Át kellene mennem A másik korba: De még nincs elég étel A fenti sarokba. Attléptem a másik kort, Rögtön csodával kezdem: Legyen populációm, Ez kell nekem. Ilyenkor van a legtöbb munka; Mindent egyszerre s gyorsan, Még a kihűlő kávénkra sem figyelünk oda Keresek hegyet a vasnak, Aranyért tanítokat avatnak. Addig fejlesztek mindent, Amíg nem villog ismét minden. A csendéletből van még elég; Hát a katonákkal nem sietek, Van még időm rá elég. Igaz ez nem mindig jött be, Olykor olykor elkéstem vele; S biz mondom én Azt a kínt nem kívánom senkinek; Nem én! De most csak a fejlődésen Jár az eszem, Még több várost, Tanítót, Hadd villogjon minden. Itt az ideje hogy Körbe nézzek, Hol azok a helyek Hol jobban résen kell lennem. Építem a tornyokat, kastélyokat Sorjában, „Csak gyertek tik mocskok, Úgy is mind itt haltok.“ Jó sok fám van már, Katonaságot is kellene már. Egyes csoport, Kettes csoport, Hármas csoport, Á hagyjuk: A végén úgyis belegabalyodom. A generális már ott ál az élen, Várja a parancsot, Mikor csaphat le kezével. A békeidő megszünik, A trombita megszólal, Előkerülnek a piros villogások: Az ellenség hódítani akar. Felkészülten várjuk őket, Büszkén ülnek lovak hátán, Megtöltve várják ellenség rohanását. Még nem vagyunk kifejlődve! Támadjunk? Esztelenség lenne. A katonák csak várnak Míg megjő az első csapás, A generáljuk legyint, S mint ördögök: Úgy ütköznek ellenünk. Össze vissza harcolnak, Majd hogy nem önmaguk ellen; Nincs jó kiképzésük: Germánnak lenni nem nagy érdem. Kardcsapások, lövések közepedte Látom hogy a bajtársam Oldalt ütközik össze; Reá a Brittek mértek csapást, Sárgák nagy erejével Nem számítván. Új katonák jöttek, ágyúsok, puskások, S elvétve egy-egy szekeret is látok. Az ellenség ismét közeleg, Csatakiáltásuk egészen az Egekig terjed. Immár hadseregem nagy része Rutinos, Tudják mi a dolguk, Ész nélkul támadni tilos! Megvárom míg közel jönnek, A kastélyokból íjjak ezrei lőnek. Az ágyúim már tüzelnek, De gyalogságom még csak Fegyvert töltöget. Spanyolok akik lila Kis foltban érkeznek, De miután a zsoldosaim Lőnek egyet, Úgy futnak széllyel, Mint a kis verebek. Úgy gondolom támadnom kéne, A városa határai Már a kastélyom árnyékát leste. Megtámadom!!! A tüzérséget előbbre viszem, Had bombázzák a várost; Eléjük a lovasság kerül, Lilákat azzal várom. Eldördült az ágyúgolyó, Csapást mér a városra, Abban a pillanatban Ott termedtek ők is, Jajveszékelést kiáltva. Messze lehetett a hadseregjük, Csak parasztokra találtam, A város nem volt nehéz: Könnyen megszáltam. Láttam a sarokban a sárgákat Előre vonulni, De a Brittek Segítségért kiáltva csaptak nekik. Jöttek is a zöld Törökök, Melynek ágyúik fura, Kis kerekeken hömpölygött. Rossz ellenük harcolni, Támadó szellemunek Nehéz a kardjukat Kezükből kirántani. Nagy csatát vívott a sárga Török és Britt ellen, Akik sok lovakat hagytak ott Holtan a csatatéren. Nem sikerült bejjebb mennie De talán ha a kék Nem kelt volna segítségükre; Isten tudja: így kellett lennie. Én fent voltam a kis sarokban jobbra, Ő alattam húzódott meg, Egy kis tavacskával elhatárolva. Rám nem sok helyről jöhettek, Szélről s középen; E két út közt Oriási tenger háborgott erősen. Immár enyém lett a város, Elfoglaltam; De nagyobb nyomásra számítottam, Mit később meg is kaptam... Megszólalt a falu harangja, De csak egy Spanyol ágyú Lövöldözött a városra. Tudtam hogy megérkezett A felbőszult sereg, Visszafoglalni városát Amig még lehet. Hirtelen ott termettek Lilák s a Germán kékek; Akik eszeveszetten lőttek! Megijedtem, Sokan voltak, Kapkodva védekeztem; Minnél látványosabban Fogytam. Az utánpotlás már úton volt, Jaj Istenem, Gyorsan kardot, puskaport. Lassanként érkeztek, De ötven katona mit sem tehetett. Szörnyű,de meg kellett tennem: Megfutamodtam; S a határaink szélén a katonáimat újra egybe kellett szednem. Nem kellett sokáig várnom Mig kifejlesztem az utolsó pirosat, De még sok könyv kellett Hogy teljesen kiirthassam a papokat A sárga Bantu Közben Harcolt,védekezett; De még ő sem fejlődött ki igazán, Kevés katonával mit sem tehetett. Eljöttek a percek, A buzgón tanuló papoknak Menniük kellett, Katonáknak adnak majd helyet. Akkor láttam csak igazán, Mekkora a hadsereg; Mekkora lesz majd az Aldozati szám. 250 a populáciüó, Nyersanyagom pár száz; Csak még ne támadjon, Most igy gyűjteni jó :D Két tengert uraltam Középen s fent szélen, Hajójaim akár a cápák: Lőttek amit csak láttak A part közelében. Fontosak voltak Ezek az egyszerű cselek, Addig sem velem foglalkoztak én pedig gyűjtöttem a hadsereget. A sárgák sem nagyon erőlködtek De láttam, Minnél többen lettek, Könnyebben védekeztek. Kis idő múltával Egymásra néztünk, Tanakodtunk Majd megeggyeztünk, Nincs mire várni: Hadba kell mennünk. Kozépről indultunk Mindketten, A sárga piros folt Egyszerre olvadt össze előttem. Vártunk. Vártunk mig megérkezett a A sárga utolso fegyverese, Nagyot sóhajtva Elindultunk a csata mezejére. Mivelhogy én most E sorokat írom, Nem tagadom: élve elértem célom. :D Nem volt könnyű hoditani, De még nehezebb a hoditottat A markunkban újra s újra megtartani. Sorjában faltuk fel A városokat; Hol nehezen, Hol könnyen adták meg magukat. A Törökök voltak a Legszivósabbak; Igaz, Harci eszközeik is jóval Előrehaladottabbak. De hát ők se tehettek semmit, Most már arcukon is Aludt vér száradozik. A fővárosukban volt a végállomás, Ketten egyszerre értünk oda, Felszabadulás és öröm Rajzolódott katonáink arcukra. Kemény csata volt Melyen hadseregünk s népunk élete függött, Kemény csata volt Melynek harci dalát Még évszázadok múltával Is fújják kürtök.