versek

Rise of Nations (ATO)
 

A Rise Of Nations egy ajándék,
Mely a Microsoft-tól
egy nagyon eltalált,
Stratégiai játék.
A játék menete egyszerű.
Nem komoly,
Még ha egy gyerek is nekilát,
Könnyen beletanul.
Beállítod kedvenc nemzeted,
Színedet,erősséget,
Elkezdheted a játékot:
Hidd el:
Nagy élményben lesz részed.
Most ketten vagyunk
Négy erős gép ellen,
Jól oda kell figyelnünk,
Hogy az utolso városáig
Az ellenség a markunkban legyen.
Én piros vagyok
A társam sárga,
A tobbi szín az ellenség
Ruhaját pompázza.

Kivilágosul a térkép
S azonnal nézem:
Hol mi van,
Merre legyek résen.
Nekem még csak a tizedik
Parasztom lépeget ki,
De a sárga már a második
Városát épitgeti.
Nagy nemzet az övé,
Bantu amelyről szólni fogok:
Sok embere lehet,
Második várost már a
Kezdetektől épithetett.
 
 
Lerakom a dokkot,
Halászhajot építek:
Hogy később étel is legyen
A fejlődéshez.
Látom hogy egy szamár vándorol,
A fejemhez kapok:
„Azta, mégnincs marketom?“
Lerakok eggyet
S szétküldöm őket:
Egyszerre jönnek ezek is,
úgy mint a munkás népek.
A fám már villog,
Sok rajta a paraszt:
De az étel lassan halmozódik,
Nem találom a halakat.
Csinálok még halászhajót,
De csak óvatosan:
Nem csinálok inkább többet,
Mind amennyi halam van.
Fejlesztek s fejlődünk,
Át kellene mennem
A másik korba:
De még nincs elég étel
A fenti sarokba.
Attléptem a másik kort,
Rögtön csodával kezdem:
Legyen populációm,
Ez kell nekem.
Ilyenkor van a legtöbb munka;
Mindent egyszerre s gyorsan,
Még a kihűlő kávénkra sem figyelünk oda
Keresek hegyet a vasnak,
Aranyért tanítokat avatnak.
Addig fejlesztek mindent,
Amíg nem villog ismét minden.
A csendéletből van még elég;
Hát a katonákkal nem sietek,
Van még időm rá elég.
 
 
Igaz ez nem mindig jött be,
Olykor olykor elkéstem vele;
S biz mondom én
Azt a kínt nem kívánom senkinek;
Nem én!
De most csak a fejlődésen
Jár az eszem,
Még több várost,
Tanítót,
Hadd villogjon minden.
Itt az ideje hogy
Körbe nézzek,
Hol azok a helyek
Hol jobban résen kell lennem.
Építem a tornyokat, kastélyokat
Sorjában,
„Csak gyertek tik mocskok,
Úgy is mind itt haltok.“
Jó sok fám van már,
Katonaságot is kellene már.
Egyes csoport,
Kettes csoport,
Hármas csoport,
Á hagyjuk:
A végén úgyis belegabalyodom.
A generális már ott ál az élen,
Várja a parancsot,
Mikor csaphat le kezével.
A békeidő megszünik,
A trombita megszólal,
Előkerülnek a piros villogások:
Az ellenség hódítani akar.
Felkészülten várjuk őket,
Büszkén ülnek lovak hátán,
Megtöltve várják ellenség rohanását.
Még nem vagyunk kifejlődve!
Támadjunk?
Esztelenség lenne.
A katonák csak várnak
Míg megjő az első csapás,
A generáljuk legyint,
S mint ördögök:
Úgy ütköznek ellenünk.
Össze vissza harcolnak,
Majd hogy nem önmaguk ellen;
Nincs jó kiképzésük:
Germánnak lenni nem nagy érdem.
Kardcsapások, lövések közepedte
Látom hogy a bajtársam
Oldalt ütközik össze;
Reá a Brittek mértek csapást,
Sárgák nagy erejével
Nem számítván.
Új katonák jöttek, ágyúsok, puskások,
S elvétve egy-egy szekeret is látok.
Az ellenség ismét közeleg,
Csatakiáltásuk egészen az
Egekig terjed.
Immár hadseregem nagy része
Rutinos,
Tudják mi a dolguk,
Ész nélkul támadni tilos!
Megvárom míg közel jönnek,
A kastélyokból íjjak ezrei lőnek.
Az ágyúim már tüzelnek,
De gyalogságom még csak
Fegyvert töltöget.
Spanyolok akik lila
Kis foltban érkeznek,
De miután a zsoldosaim
Lőnek egyet,
Úgy futnak széllyel,
Mint a kis verebek.
Úgy gondolom támadnom kéne,
A városa határai
Már a kastélyom árnyékát leste.
Megtámadom!!!
 

A tüzérséget előbbre viszem,
Had bombázzák a várost;
Eléjük a lovasság kerül,
Lilákat azzal várom.
Eldördült az ágyúgolyó,
Csapást mér a városra,
Abban a pillanatban
Ott termedtek ők is,
Jajveszékelést kiáltva.
Messze lehetett a hadseregjük,
Csak parasztokra találtam,
A város nem volt nehéz:
Könnyen megszáltam.
Láttam a sarokban a sárgákat
Előre vonulni,
De a Brittek
Segítségért kiáltva csaptak nekik.
Jöttek is a zöld Törökök,
Melynek ágyúik fura,
Kis kerekeken hömpölygött.
Rossz ellenük harcolni,
Támadó szellemunek
Nehéz a kardjukat
Kezükből kirántani.
Nagy csatát vívott a sárga
Török és Britt ellen,
Akik sok lovakat hagytak ott
Holtan a csatatéren.
Nem sikerült bejjebb mennie
De talán ha a kék
Nem kelt volna segítségükre;
Isten tudja: így kellett lennie.
Én fent voltam a kis sarokban jobbra,
  Ő alattam húzódott meg,
Egy kis tavacskával elhatárolva.
 

Rám nem sok helyről jöhettek,
Szélről s középen;
E két út közt
Oriási tenger háborgott erősen.
Immár enyém lett a város,
Elfoglaltam;
De nagyobb nyomásra számítottam,
Mit később meg is kaptam...
Megszólalt a falu harangja,
De csak egy Spanyol ágyú
Lövöldözött a városra.
Tudtam hogy megérkezett
A felbőszult sereg,
Visszafoglalni városát
Amig még lehet.
Hirtelen ott termettek
Lilák s a Germán kékek;
Akik eszeveszetten lőttek!
Megijedtem, Sokan voltak,
Kapkodva védekeztem;
Minnél látványosabban
Fogytam.
Az utánpotlás már úton volt,
Jaj Istenem,
Gyorsan kardot, puskaport.
Lassanként érkeztek,
De ötven katona mit sem tehetett.
Szörnyű,de meg kellett tennem:
Megfutamodtam;
S a határaink szélén a katonáimat
újra egybe kellett szednem.
Nem kellett sokáig várnom
Mig kifejlesztem az utolsó pirosat,
De még sok könyv kellett
Hogy teljesen kiirthassam a papokat


A sárga Bantu Közben
Harcolt,védekezett;
De még ő sem fejlődött ki igazán,
Kevés katonával mit sem tehetett.
Eljöttek a percek,
A buzgón tanuló papoknak
Menniük kellett,
Katonáknak adnak majd helyet.
Akkor láttam csak igazán,
Mekkora a hadsereg;
Mekkora lesz majd az
Aldozati szám.
250 a populáciüó,
Nyersanyagom pár száz;
Csak még ne támadjon,
Most igy gyűjteni jó :D
Két tengert uraltam
Középen s fent szélen,
Hajójaim akár a cápák:
Lőttek amit csak láttak
A part közelében.
Fontosak voltak
Ezek az egyszerű cselek,
Addig sem velem foglalkoztak
én pedig gyűjtöttem a hadsereget.
A sárgák sem nagyon erőlködtek
De láttam,
Minnél többen lettek,
Könnyebben védekeztek.
Kis idő múltával
Egymásra néztünk,
Tanakodtunk
Majd megeggyeztünk,
Nincs mire várni:
Hadba kell mennünk.
 
 
Kozépről indultunk
Mindketten,
A sárga piros folt
Egyszerre olvadt össze előttem.
Vártunk.
Vártunk mig megérkezett a
A sárga utolso fegyverese,
Nagyot sóhajtva
Elindultunk a csata mezejére.
Mivelhogy én most
E sorokat írom,
Nem tagadom:
élve elértem célom. :D
Nem volt könnyű hoditani,
De még nehezebb a hoditottat
A markunkban
újra s újra megtartani.
Sorjában faltuk fel
A városokat;
Hol nehezen,
Hol könnyen adták meg magukat.
A Törökök voltak a
Legszivósabbak;
Igaz,
Harci eszközeik is jóval
Előrehaladottabbak.
De hát ők se tehettek semmit,
Most már arcukon is
Aludt vér száradozik.
A fővárosukban volt a végállomás,
Ketten egyszerre értünk oda,
Felszabadulás és öröm
Rajzolódott katonáink arcukra.
 

Kemény csata volt
Melyen hadseregünk s népunk
élete függött,
Kemény csata volt
Melynek harci  dalát
Még évszázadok múltával
Is fújják kürtök.

 

MEDAL OF HONOR (SU)